Tomitól kaptam ezt a képet, amit itt megosztok, mert amikor megkérdeztem Tőle, miért gondolja azt, hogy ez a kép a blogba illik, akkor azt válaszolta: 

"Mert mindenki szakíthat a szeretetből."      

Így lett a bejegyzés címe is ez :)

Írok egy másik blogot, ami inkább napló, mert a mindennapi érzéseimet és gondolataimat írom oda ( Összességében sajnos nem túl pozítív)

Írtam, ott egy bejegyzést, amiben egy linkkel ide is hivatkoztam, mert az az írás akár itt is lehetne...

Aztán elfelejtettem itt közzétenni...

Most ezt pótlom :)

´Idôbe telik, amíg a csíra átfúrja magát a talajon, és virágzó növénnyé fejlôdik. A növény életének mégis minden pillanata örömöt jelent annak, aki észreveszi benne a szépséget. Ugyanígy élvezd minden percét annak az idôszaknak, amíg az álmaid valóra válnak. Lassíts, és legyél hálás, hiszen minden egyes lépéssel közelebb jutsz hozzá. Ahogy az álmaidat követve cselekszel, észreveszed valamennyi pillanatban a benne rejlô tanítást és szeretetet.´ (Türelem - Jophiel Arkangyal)

Ez a videó azért fontos számomra, mert annak az iskolának a diákjai szerepelnek rajta, ahol én is tanultam...

Ebben az iskolában, a diákok többsége mozgáskorlátozott fiatal, de szivesen fogadnak az évfolyamokba más sérültséggel élő, és ép diákokat is...

Ahogy ezt a videót nézem - könnyes szemmel - eszembe jut és érzem a szeretet, hiszen, a lány, aki a kerekesszékben táncol, egy táncegyüttes tagja, ők nagy sikereket érnek el...

Itt viszont osztálytársaival táncol, a koreográfián pedig jól látszik, hogy teljes jogú táncpartner közöttük...

Mostanában Sok időt töltök Facebookon...

Ismerőseim által jutott hozzám az a 2 Történet, amit itt megosztok most... Szerintem Jelképezik a szeretet fontosságát...

LÁBNYOMOK


Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ér...t, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.


TÜKÖR


"Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?
- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg. Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki: - Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?
Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Jók voltak és együttérzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket. - Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg. Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá: - Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére? - Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.
Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.
Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni."