Szívmelengető történetet tettek közzé a mentősök közösségi oldalán. "Tedd egyesbe és lassan engedd fel a kuplungot! Kis gázt!"
Tégy jót egy idegennel ... :)
2014.02.23. 15:14
Több mint egy hete indult útjára a “NEKnomination”nevű online játék, aminek lényege, hogy a kamera előtt felhajtasz egy alkoholos italt, és amint posztoltad, kihívást intézel néhány barátodhoz, hogy csinálják utánad.
(A NEK egy dél-afrikai rövidítés, mely az alkohol miatti halálesetet takarja.)A Telegraph ezt veszélyesnek ítélte tekintve, hogy Ausztráliából indulva útjára, végigsöpört a világon. Az emberek, akik ezt nem tartották egészségesnek, vagy kicsapongásnak tartották, egy ellen kampányba fogtak“RAKnomination” néven, melynek lényege, hogy véletlenszerű kedvességet hajtanak végre és ezt veszik filmre, majd felkérik néhány barátjukat, hogy utánozzák őket ebben.
(RAK = Random Act Kindness, azaz Véletlenszerű Kedvesség)A RAK különböző megnyilvánulásait láthattad, mely több országban is megmutatta már magát. Lássuk, végig dübörög-e úgy a világon – főleg Magyarországra vagyok kiváncsi -, mint a NEK! Hajrá!
Csak egy kis kreativitás, bátorság, és életed egyik legszebb élménye lehet belőle!
Bekezdéseket idéztem a link alatt lévő cikkből, melyben jócselekedeteket bemutató videók is láthatóak :)
Felfüggesztve...
2014.02.03. 19:02
Egy barátommal betértünk egy kis kávéházba. Miközben leadtuk a rendelést két vendég lépett be és ment egyenesen a pénztárhoz.
„ Öt kávét kérünk. Kettőt magunknak és hármat felfüggesztve.”
Kifizették a rendelést, fogták a két kávét és elhagyták a kávézót.
Mi az a „felfüggesztett? - kérdeztem a barátomtól.
Várj egy kicsit és meglátod. – válaszolta.
Ismét bejött néhány ember.
Két lány kért egy-egy kávét, fizetett majd távozott.
Ekkor három ügyvéd lépett be.
Kértek hét kávét. Hármat saját részre és négyet felfüggesztve”.
Amíg azon töprengtem, mégis mire szolgálnak ezek a „felfüggesztett” kávék, élveztem a kellemes napos időjárást, és gyönyörködtem a kilátásban, ami a hangulatos térre nyílt.
Hirtelen, egy kopott ruhákba öltözött, koldusnak látszó férfi lépett az üzletbe, és kedvesen a pincérhez fordult.
„Van egy felfüggesztett kávé a számomra? „
Ekkor megértettem.
A vendégek előre kifizetnek egy vagy több kávét a saját fogyasztásukon kívül, amelyet megkaphatnak azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy saját zsebükből vásároljanak maguknak egy meleg italt.
Ez a kezdeményezés Nápolyból indult útjára és terjedt el a Világ számos országában. Néhány helyen nem csak kávét, hanem szendvicset vagy akár egy komplett étkezést is előre lehet fizetni.
A "felfüggesztett kávé"-ról itt is olvashatsz:
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/200_elelmiszercsomagot_osztott_a_matrix/2326412/
Ez is csak szeretetből történhetett...
2014.01.25. 15:59Úgy érzem, ez a történet ide való...
http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/eletet_mentettek_a_11_eves_ikrek/2366821/
Nem láttuk, hogy pontosan mi történt a túloldali járdán, mert egy parkoló autó takarásában voltunk, csak egy kiáltást hallottunk. Amint közelebb értünk, láttuk, hogy nagy a baj: a túloldali járdán egy bácsi feküdt a földön, és rángatózott – elevenítette fel a drámai pillanatokat Kiss Hunor, aki ikertestvérével, Csanáddal együtt lett a főszereplője egy mentőakciónak. A két 11 esztendős fiú épp az iskolából tartott hazafelé – mindketten a Kálvin téri református iskola diákjai. Bár gyerekek, a lélekjelenlétüket nem veszítették el, sőt azt is felmérték pillanatok alatt, honnan kérhetnek a leghamarabb segítséget. Alig néhány lépésnyire van ugyanis a helyszíntől a Szerapiszmed egészségügyi központ, ahol magánorvosi rendelők vannak. Itt csengettek be.
– Sajnáltuk a bácsit. Nem tudtuk, mi baja volt, de azt igen, hogy minél hamarabb segítenünk kell rajta valahogyan. Gondolkozni nem volt időnk – mondták a fiúk.
Katarzis :)
2012.12.29. 09:05"Itt Torontóban sokan mondták, hogy huligánok
rabolják ki az embert parkban, utcán és téren,
de nem figyeltem. Aztán, tavaszi délutánon
nejlonszatyromban hússal, sajttal, tejjel, kenyérrel
mentem haza utcánkon. Fiatal, magas néger
egyenest nekem rohant, csomagomat elvette,
és átfogott erősen. Azt gondoltam, megkésel. Lihegett a futástól. Én
reszkettem mellette. Megfojt állóhelyzetben ez az átkozott barbár?
Felnéztem a magasba. Mosoly járt széles ajkán.
Még élvezte. Kiáltsak: most öl meg ez a ronda?
De az utca üres volt. Nincsen, ki megsegít.
Ő meg csak egyre jobban szorongatott, s ezt mondta:
„Engedje, hadd öleljem. Imádom verseit.”
(Faludy György: Angol olvasóm - Toronto, 1989)
Fura volt olvasni is ezt a verset... Milyen fura az ember, tele előítélettel...
Végig szorongtam az egészet, hogy mi lesz ennek a vége...
De ettől katarzis a katarzis, és ettől Író az író....
És Ettől JÓ az ember, tele szeretettel :)
jó tett helyében :)
2012.10.03. 20:56"Ez a jelenet a British Airways London - Johannesburg közötti járatán történt meg.
Egy ötvenes fehér asszony egy fekete férfi mellett ült. Láthatóan nagyon zaklatott volt emiatt, így hívta a stewardesst. A légikisasszony kérdezi:
- Mi a probléma, hölgyem?
A fehér nő:
- Talán nem látja? Egy fekete mellé ültetett engem. Nem bírom elviselni, hogy egy ilyen gusztustalan lény mellett kelljen ülnöm. Adjon nekem egy másik ülést, kérem.
A légikisasszony:
- Nyugodjon meg kérem. A gépen majdnem minden ülés foglalt, de megnézem, hogy van-e még szabad hely.
- Nyugodjon meg kérem. A gépen majdnem minden ülés foglalt, de megnézem, hogy van-e még szabad hely.
A légikisasszony elment, majd néhány perccel később visszajött és azt mondta:
- Ahogy mondtam, nincs több üres helyünk a turista osztályon. Beszéltem a parancsnokkal és ő megerősítette, hogy a business osztályon sincs több hely. Van azonban egy hely az első osztályon. - és mielőtt az asszony bármilyen megjegyzést tehetett volna, a légikisasszony folytatta - A mi légitársaságunknál nem szokás, hogy turista osztályon ülő utasnak engedélyezzék, hogy átüljön az első osztályra, de figyelembe véve a körülményeket, a parancsnok úgy találta, hogy valóban botrányos arra kényszeríteni valakit, hogy egy ilyen visszataszító ember mellett üljön. - majd a légikisasszony a fekete férfihez fordult:
- Ahogy mondtam, nincs több üres helyünk a turista osztályon. Beszéltem a parancsnokkal és ő megerősítette, hogy a business osztályon sincs több hely. Van azonban egy hely az első osztályon. - és mielőtt az asszony bármilyen megjegyzést tehetett volna, a légikisasszony folytatta - A mi légitársaságunknál nem szokás, hogy turista osztályon ülő utasnak engedélyezzék, hogy átüljön az első osztályra, de figyelembe véve a körülményeket, a parancsnok úgy találta, hogy valóban botrányos arra kényszeríteni valakit, hogy egy ilyen visszataszító ember mellett üljön. - majd a légikisasszony a fekete férfihez fordult:
- Úgyhogy Uram, ha úgy kívánja, vegye a kézipoggyászát, az első osztályon a szabad hely Önre vár.
A körülöttük levő utasok, akik elképedve asszisztáltak a jelenethez, felemelkedtek és tapsoltak...."
A körülöttük levő utasok, akik elképedve asszisztáltak a jelenethez, felemelkedtek és tapsoltak...."
Tanítás
2012.07.02. 12:08
Ezt a történetet, egy ismerős osztotta meg Facén, a szeretetről... A gyerekektől skat tanulhatnánk...
Egy 2 éves gyermek tanítása a szeretetről
"Csodacsapat"
2012.03.11. 20:19Láttam egy filmet...
Már nagyon régen nem írtam bejegyzést a blogba, de most úgy érzem, írnom kell.
A film után kimentem a konyhába, és pakolásztam, összekészítettem a vacsit... Közben azon gondolkodtam, hogy el sem tudnám mesélni senkinek, miről szól a film, mert nem tudok megjegyezni, személyneveket, helyneveket, időpontokat. Fura lenne mindeg ezt mondani: "A srác...vagy a nő ezt mondta..."
Csak érzések és gondolatok maradtak meg. Az pedig egyéni, szubjektív mindenki számára... Miért meséljek hát a filmről? Az jutott eszembe, nem számít, mikorra érsz el valamit az életedben, csak az, hogy elérted.
Mit tanulunk az iskolában? Törtnelmet. Azt: ki, mikor, hol és mit tett... ahhelyett, hogy azt tanulnánk meg, milyen hatásai vannak annak a történésnek a jelenlegi életünkre. A társadalomra és az egyes emberre, egyénre. Megkérdeznénk magunktól és egymástól: mire gondolunk, vagy mit érzünk, mondjuk március 15-én vagy augusztus 20-án?
A film címén is sokat gondolkodtam. Aztán eszembe jutott: Negyedik emelet.
Ezt is csak azért tudtam megjegyezni, mert a történetben az egyik srác, beszált a liftbe... Amikor a lift a 4.-nél is tovább haladt, a lent maradó társai megjegyezték egymés között, hogy nem állt meg a korház 4. emeletén, ahol a fiúk laktak. Továbbhaladt a 6.-ig, a "csajok" szintjére.
Mert a srác, betegségében is rátalált az élet igazi értelmére: szerelmes lett.
Aztán eszembe jutnak az orvosok... Annyira "tudták" a diagnózist, hogy büntetni akarták a fiúkat, csak azért, mert a szó szoros értelmében ÉLTEK. Dacára a betegségüknek.
És a legmegdöbbentőbb az egészben az, hogy a történet megtörtént eseten alapyzik. Az életben sem látjuk azt, amit látnunk kellene. Ha mégis van köztünk néhány vakmerő (leginkább gyermek, ritkán 1-1 felnőtt), öket alkalmatlannak nyílvánítjuk, mint a szintfelügyelő nővért a kórházban...
Kerülj közelebb, avagy a világ egy vak kislány szemével Kerülj közelebb, avagy a világ egy vak kislány szemével
2011.03.21. 18:53
Már régen nem írtam ide semmit... azért is, mert volt egy kis gondom a bejutással...
De most meghatódtam... Csupa szeretet ez az írás :)
Már nagyon régóta gyalogoltam. Én csak vissza akartam jutni a kis házunkhoz, az aranyszínű fa tetejére, de valahol rossz irányba fordulhattam, és én elvesztem a sok út, és a rengeteg gondolat között. Nem tudom, hogy milyen az az aranyszín, de te mindig azt mondtad, hogy a napsütésbe olyan a fánk, mintha csupa-csupa aranyból lenne az egész, mint a hajam. És ha te azt mondtad, akkor én tudtam, hogy annak úgy is kell lennie.
Nem tudtam merre lehetek, de azt tudtam, hogy még világos van - sárga napfény illat volt mindenhol - de a piros rozsdás kerítés illatát semerre sem éreztem. Néha kicsit megszaporáztam a lépteimet, de olyankor mindig beleütköztem egy mérges felnőttbe, aki még jobban sietett valahova, mint én tehozzád. Szívesen megkérdeztem volna valamelyik mérges-hangú, szigorú-szagú felnőttet, hogy vajon miért siet úgy oda, ahova? De tudtam, hogy úgysem siethet senki jobban sehova, mint én hozzád. És ettől még elveszettebbnek éreztem magam.
A zord felnőttek nem tudhatták, hogy az én kis világom odabentl tiszta-tiszta fekete, mert az utálatos fehér botot már réges-rég eldobtam. Szerettem, hogy nem tudják, mert nem szerettem a szánakozó, pusmogó felnőtteket. Akárhová is mentem, sajnálkozva sustorgott körülöttem minden és mindenki; sustorogtak a szoknyák, a kiscipők, a babakocsi kerekek, a kabátok és a kalapok, meg a bácsik és a nénik, akik alattuk voltak. Nem szerettem, hogy mindig sustorognak, ha én megyek valahova. Én pedig szerettem menni, a széllel együtt menni, szaladni mindenfele szanaszéjjel. A sustorgó mindenek ott voltak mindig, ha én a széllel mentem, szaladtam. Én nem szerettem, hogy ott vannak, nem szerettem, hogy rólam sustorognak. Ezért is dobtam ki a fehér botomat.
A felnőtteket azért sem szerettem, mert mindig csak susogtak, és annyira sustorogtak, hogy segíteni már nem is maradt idejük. Szegény felnőttek, biztos nagyon el voltak már fáradva a nagy sustorgásban. Szerencsére miattam már nem kellett többet sustorogniuk, mert így már nem tudhatták, hogy én képek helyett illatokra emlékezem.
Összeszorított szájjal gyalogoltam tovább, és már fájtak a lábaim is, és tudtam, hogy a kis szandálom is tiszta kosz már, meg a masnik rajta, amiket te úgy szeretsz. Sajgott a lábam a masnik alatt, sajgott mindenem, de nem álltam meg, mert féltem, hogy akkor soha többé nem tudok újra elindulni.
Már csak nagyon lassan vonszoltam a fodros szoknyás magamat előre, és a tücskök ciripeléséből tudtam, hogy lassan este lesz. Nagyon elfáradtam. Megálltam egy girbe-gurba, fura tapintású kerítés mellett, és leültem az aljába. Hirtelen nagyon szerettem volna, ha ott vagy velem. Szerettem volna rögtön a tóparton vagy az aranyszínű fa tetején teremni, és hallgatni, ahogy számolod a csillagokat, amíg el nem fogynak. Vagy szerettem volna ugrálni a domboldalon a bárányainkkal este, amikor nem tudnak elaludni, vagy vattacukor-illatú vadász-felhőket szélnek ereszteni, mert ha szerencsénk van, akkor elkapják a legfényesebben ragyogó csillagokat és a tenyerükben hozzák vissza nekünk.
Csend volt már mindenhol, és én halkan szuszogva vártam rád. Becsuktam a szemem, és hallottam, hogy velem szuszog az egész világ. Velem szuszogtak a falevelek, a napsütés, a domboldal és a Duna, szuszogott az egész város, minden utca, és minden ember együtt szuszogott velem. És én a nagy szuszogásba annyira erősen gondoltam rád, hogy egyszer csak ott voltál mellettem. Szinte láttam, ahogy leülsz mellém a fűbe, a csúnya kerítés tövébe, és közben hallottam, hogy kapkodva veszed a levegőt - régóta kereshetted már a fodros szoknyás engemet. "Eltévedtem" - mondtam csendben és hallottam, hogy a boldogságtól csillog a szemed. Közelebb ültél, és megfogtad a kezem. "Hazaviszlek, jó?"
Qeis Leila, 2011. február 23. szerda
Poézis... - Önzetlen szeretet a szegénységben...
2011.02.17. 21:08A koldus kutyája férfiarcon gyötrődések pokla, ráncbarázdáiban gyűrt szenvedések, árka mélyén bánatok tenyésznek, átsüt rajtuk korgó éhezés, a koldus-léttől szenvedés. Kutyája nyaldossa képét, pénzes tányérja szélét annak, ki napok óta nem evett, csak vizet ivott étel helyett, sültről, gyümölcsről álmodott, evés gyanánt csak bagót krákogott. Aztán valaki hirtelen, segítve majdani ételen, papírpénzt dobott oda, egyen, mire fáj foga. Koldusunk hirtelen feláll, kutyájára hangosan kiált: gyere, Buksi, a rézangyalát; megyünk, veszünk neked kaját... | ||
| Adorján György Aladár | ||
Dr. Sándorné Manyika: Az élet
2010.12.27. 21:19Az élet ajándék,
Illik megköszönni,
Szeretni, tisztelni
És nagyon becsülni.
Aki ezt teszi,az
Tapasztalni fogja,
Az élet őhozzá
Soha nem mostoha.
Nem mindig napfényes,
Olykor nagyon nehéz,
De ne ezen rágódj,
Örülj annak,mi szép!
Előfordul az is,
Leblokkolsz útközben,
Fontos,hogy az eszed,
Szíved tovább vigyen.
Ne engedd a gondot
Felülkerekedni,
Tegyél azért,hogy tudd
Magad jól érezni.
Ha szebben is élhetsz,
Miért nem ezt teszed?
Miért nem választod
A jót a rossz helyett?
Az élet gyönyörű,
Hogyha megszépíted,
De nagyon fontos az,
Hogy te is elhidd ezt!
Szív és kéz nagylelkűsége - határok nélküli
2010.11.30. 18:05" A szánalom könnyen érkezik, ha a szív nincs eltelve az elme ravaszkodásaival.
A szeretetet az elme teszi tönkre követeléseivel, céltudatosságaival és sürgetéseivel. Mennyire bonyolult mindezektől megszabadulni.
Nincs szükség filozófiára és kinyilatkoztatásra ahhoz, hogy gyengédek és kedvesek legyünk.
A hatalom ellátja ruhával és élelemmel az embereket, biztosít számunkra szállást és orvosi ellátást. Erre nagy szükség van a termelés gyors növekedése érdekében.
Ez a feladata a jól működő kormánynak és a kiegyensúlyozott társadalomnak.
A szervezet azonban nem pótolja a szív és a kéz nagylelkűségét, amely határok nélküli és egészen más forrásból táplálkozik.
Az ambíció és irigység úgy pusztít, mint a futótűz.
Ehhez a forráshoz bárki hozzáférhet, de nem jöhet üres kézzel, bár erény szükséges hozzá, nem pedig tehetség vagy engedelmesség.
Amikor az elme nyugodt és derűs, nincs mozgásban, akkor van jelen ez a forrás.
A nyugalomból hiányzik a motiváció és a többre való törekvés."
Krishnamurti
Mert az ember jó... :)
2010.11.28. 18:41A Facebookon egyik ismerősöm osztott meg egy történetet, ebből a blogból... Igazit nevettem, mert tele van szeretettel... Ezért itt utalok rá...
Úgy gondolom, a blog írójával hasonló lelkületben lehetünk, hiszen az Ő célja is: a szépet és jót keresni a világban... :)
Aki szeret, az veszélyes?
2010.11.24. 10:31"Hogyan lehet szeretet nélkül élni?
Létezünk, de a szeretet nélküli lét csak kényszer, zűrzavar és fájdalom.
Így él az emberek többsége.
Úgy létezünk, hogy elfogadjuk a konfliktust, mint elkerülhetetlent, mivel létünk nem más, mint szakadatlan hatalomvágy.
Amikor szeretünk, annak is biztosan megvan a megfelelő helye.
Szeretet nélkül viszont a létezés lidércnyomás, gépies és hatékonyságra törekvő, akár egy hadsereg.
Mivel a modern társadalom hatékonyságon alapul, szükség van hadseregre, amelynek célja háborúk kirobbantása.
Minél inkább hatékonyabbak vagyunk intellektuálisan - még az úgynevezett békében is -, annál kíméletlenebbé, brutálisabbá és érzéketlenebbé válunk.
Ezért található zűrzavar a világban, ezért erősödik a bürokrácia, ezért jönnek létre diktatúrák.
Mindezt elfogadjuk, mint elkerülhetetlent, mivel agyunkra és nem szívünkre hallgatunk, így nyoma sincs bennünk a szeretetnek.
A szeretet életünk legveszélyesebb és legbizonytalanabb eleme.
Mivel nem akarunk bizonytalanságot és veszélyt, elménkhez igazodva élünk.
Aki szeret, az veszélyes, márpedig nem akarunk veszélyesen élni.
Egyszerűen egy szervezet keretein belül szeretnénk létezni, mivel azt gondoljuk, a szervezetek rendet és békét teremtenek a világban.
A szervezetek azonban sohasem adják meg ezeket.
"Csak a szeretet, jóindulat és könyörületesség teremthet rendet és békét most és mindörökké." Krishnamurti
Virág István honlapján találtam... :)
2010.11.17. 21:14 Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulnak megbélyegezettnek lenni. Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni. Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni. Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanuljál bűnösnek érezni magukat. Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni. Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bízni. Ha a gyerekek dicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat. Ha a gyerekek méltányosságban élnek, megtanulják az igazságosságot. Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hittel élni. Ha a gyerekek megerősítve élnek, megtanulják magukat szeretni. Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megtalálni a szeretetet a világban!!!
Kutyus-szeretet... :)
2010.11.08. 21:15 "A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte.
Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába.
Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. ...Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet."
Adomány
2010.10.20. 09:57Fogadd el a szeretet csodálatos adományát az életedben, nem azért, amit látsz, hanem amit igazságnak érzel vagy tudsz.
Az igazi szeretet akkor érhető el a számunkra, amikor megnyitjuk a szellemünket belső vezetőink és álmaink előtt, és követni merjük szívünket.
A szeretet gyakran álruhát visel, éppen úgy, mint az igazság.
Láss túl a maszkon, a személyiség világán, túl a felszínen és a sztereotípiákon.
Ahol sötétség van, láss fényt.
Ahol fájdalom van, küldj gyógyító imát és gondolatokat.
Ahol diszharmónia van, hintsd el a megelégedettség és az öröm magjait.
Engedd, hogy a szereteted és nemeslelkűséged kifejeződjön szeretteid, barátaid, szélesebb közösség és az emberiség egésze felé.
Amikor belepillantasz a lélek tükrébe, legyél hálás az isteni élet és örök szeretet gyönyörű adományaiért.
