Ez a történet egy évekkel ezelőtt "összekovácsolódott" baráti társaságot, és a velük eltöltött alkalmakat juttatja eszembe :)
Csak azt vettem észre, hogy kezdenek beszivárogni a sérültek közé, és kérve vagy kéretlenül, szeretet-teljes segítségeket nyújtanak (etetés, fürdetés, öltöztetés, és bármi apróság, kirándulások szervezése, beszélgetések...) formájában.
Meglepetésként ért ez az egész, mert ritkán láttam ilyen önzetlen jóságot, ilyen koncentráltan, mint ebben a baráti társaságban...
Akkor épp egy elég nehéz időszakomat éltem lelkileg, és mivel láttam a szeretetüket, vonzódtam hozzájuk, így egyre több időt töltöttem Velük...
Idővel kiderült számomra, honnan kapják ezt a mérhetetlen nagyságú jóságot... Hisznek a Jóistenben. Vallásuk szerint Adventisták...
Nekem volt több negatív tapasztalatom vallásos emberekkel, akik, a szó legszorosabb értelmében "vizet prédikáltak, amíg bort ittak..."
Ezért örülök annak, hogy erről a társaságról, már akkor derült ki számomra a vallásosságuk, amikor láttam, hogy ez az élet valóban arról szól, ami a hitük alapja: a szeretet-adás...
Nagyon sok mindent köszönhetek Nekik...Hitem erősségét (Mindig hittem a Jóistenben - úgy gondolkodtam Róla, hogy idős bácsiként láttam Őt, amint egy felhőn ülve, lábát lógatja, és mosolyogva figyel minket, hogyan élünk, és ha nagy bajban vagyunk, nyújtja kezét... :) - ), rengeteg barátot, jó kapcsolatokat, egyik iskolámat anyagi támogatásukkal sikeresen elvégeztem... Gyülekezetükben egy nap, az én javamra gyűjtöttek, aztán egy beszélgetős alkalmon a kezembe nyújtották fél éves tandíjamat, pedig soha sem kértem, pályáztam rá, de nem tudtam, nyerek-e a pályázaton, ezt meséltem Nekik... ( most is elszorul a szívem, könnyezik szemem, ahogy arra a napra gondolok...) A legerősebb tapasztalat és ajándék, egy lányhoz kötődik számomra - Őt Heninek hívják -, segített megérteni, hogy a következetes, folyamatos szeretet-adás, még a legnagyobb ellenállást is megtöri...:
Egy srácot a suliban senki sem fogadott el, mert bunkó volt a lányokkal, eléggé különc is volt, különböző történeteket talált ki, amiknek fele sem volt igaz... Persze, akit támadnak, rögvest támadással válaszol.... Így élt Ő is... Én is elítéltem őt, ezeket a negatív tulajdonságait láttam csak...
Heni szeretettel fordult felé... Meséltem Heninek Gábor ügyes bajos dolgairól, de ő erre ennyit mondott: "Akit bántanak, bánt, és már nem is vár más választ, csak bántást... Ezzel tud bánni magában, ezt kezeli, mert ezt szokta meg... Ha szeretetet kap, nem érti, ezért bánt.. Ha még-több szeretetet kap, még-inkább nem érti, így előbb utóbb nem lesz rá eszköze, megtörik az ellenállása, és nem támad többé... :) "
És Heninek igaza lett... Gábor előbb csak vele szemben változott meg, azután idővel egyre többekkel szemben is kedvesebb lett, a szemem láttára.. :)
Heninek köszönhetően megértettem, hogy van értelme szeretetben élni...
Azóta sajnos, ez a baráti társaság a kialakult távolságok miatt, már nem tart beszélgetős alkalmakat, de néhányukkal nekem megmaradt a barátság, és tudom, mindegyikük, a saját életében, továbbra is úgy él, ahogy a közelemben annak idején, és most azoknak, akikkel az élet összesodorja hasonló szeretet-magot ültet szívébe, mint nekem annak idején ... :)
Ezt a történetet, egy beszélgetős alkalommal ismertem meg, felolvasták, gondolatokat ébresztett bennünk, ezeket a gondolatokat osztottuk meg egymással a beszélgetéskor... :)
A Történet:
A neve : szeretet
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az
összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki
az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna? Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől. A neve : szeretet.
