"A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte.
Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába.
Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. ...Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet."
