A koldus kutyája férfiarcon gyötrődések pokla, ráncbarázdáiban gyűrt szenvedések, árka mélyén bánatok tenyésznek, átsüt rajtuk korgó éhezés, a koldus-léttől szenvedés. Kutyája nyaldossa képét, pénzes tányérja szélét annak, ki napok óta nem evett, csak vizet ivott étel helyett, sültről, gyümölcsről álmodott, evés gyanánt csak bagót krákogott. Aztán valaki hirtelen, segítve majdani ételen, papírpénzt dobott oda, egyen, mire fáj foga. Koldusunk hirtelen feláll, kutyájára hangosan kiált: gyere, Buksi, a rézangyalát; megyünk, veszünk neked kaját... | ||
| Adorján György Aladár | ||
Poézis... - Önzetlen szeretet a szegénységben...
2011.02.17. 21:08Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sanctimonia-emberszeretet.blog.hu/api/trackback/id/tr722669087
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
