Amikor tükörbe néz:3 évesen:egy királylányt lát. 8 évesen:Hamupipőkét látja.

15 évesen:egy rémséget lát (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!).

20 évesen:azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt,hogy attól még kimegy az utcára.

30 évesen:ugyan azt látja, - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.

40 évesen:is ugyan azt látja, - ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.

50 évesen:'saját magát' látja és oda megy ahova akar.

60 évesen:és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.

70 évesen:bölcsességet, tudást és vidámságot lát és élvezi az életet.

80 évesen: Nem nyüglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...:):):)