" A szánalom könnyen érkezik, ha a szív nincs eltelve az elme ravaszkodásaival.

A szeretetet az elme teszi tönkre követeléseivel, céltudatosságaival és sürgetéseivel. Mennyire bonyolult mindezektől megszabadulni.

Nincs szükség filozófiára és kinyilatkoztatásra ahhoz, hogy gyengédek és kedvesek legyünk.

A hatalom ellátja ruhával és élelemmel az embereket, biztosít számunkra szállást és orvosi ellátást. Erre nagy szükség van a termelés gyors növekedése érdekében.

Ez a feladata a jól működő kormánynak és a kiegyensúlyozott társadalomnak.

A szervezet azonban nem pótolja a szív és a kéz nagylelkűségét, amely határok nélküli és egészen más forrásból táplálkozik.

Az ambíció és irigység úgy pusztít, mint a futótűz.

Ehhez a forráshoz bárki hozzáférhet, de nem jöhet üres kézzel, bár erény szükséges hozzá, nem pedig tehetség vagy engedelmesség.

Amikor az elme nyugodt és derűs, nincs mozgásban, akkor van jelen ez a forrás.

A nyugalomból hiányzik a motiváció és a többre való törekvés."

Krishnamurti

Kriszti szavait tolmácsolva Kívánok Mindenkinek Békés Adventet:

"Azt tudjátok, hogy a hagyományos adventi koszorút 3 lila és egy rózsaszín gyertyával kötötték?

 A lila a bűnbánat, a szent fegyelem, az összeszedettség, a rózsaszín az Úr eljövetelének jelképe.

Ma van advent első vasárnapja.
Boldog és békés készülődést az ünnepre :)"

A Facebookon egyik ismerősöm osztott meg egy történetet, ebből a blogból... Igazit nevettem, mert tele van szeretettel...  Ezért itt utalok rá...

Úgy gondolom, a blog írójával hasonló lelkületben lehetünk, hiszen az Ő célja is: a szépet és jót keresni a világban... :)

Mindenki lehet nagy ember, mert bárki képes másokat szolgálni.
A szolgálathoz nem kell egyetemi végzettség.
Nem kell hozzá egyeztetni az alanyt az állítmánnyal.
Csak hálatelt szív kell hozzá, szeretettől áthatott lélek."
(Martin Luther King)

"Hogyan lehet szeretet nélkül élni?

Létezünk, de a szeretet nélküli lét csak kényszer, zűrzavar és fájdalom.

Így él az emberek többsége.

Úgy létezünk, hogy elfogadjuk a konfliktust, mint elkerülhetetlent, mivel létünk nem más, mint szakadatlan hatalomvágy.

Amikor szeretünk, annak is biztosan megvan a megfelelő helye.

Szeretet nélkül viszont a létezés lidércnyomás, gépies és hatékonyságra törekvő, akár egy hadsereg.

Mivel a modern társadalom hatékonyságon alapul, szükség van hadseregre, amelynek célja háborúk kirobbantása.

Minél inkább hatékonyabbak vagyunk intellektuálisan - még az úgynevezett békében is -, annál kíméletlenebbé, brutálisabbá és érzéketlenebbé válunk.

Ezért található zűrzavar a világban, ezért erősödik a bürokrácia, ezért jönnek létre diktatúrák.

Mindezt elfogadjuk, mint elkerülhetetlent, mivel agyunkra és nem szívünkre hallgatunk, így nyoma sincs bennünk a szeretetnek.

A szeretet életünk legveszélyesebb és legbizonytalanabb eleme.

Mivel nem akarunk bizonytalanságot és veszélyt, elménkhez igazodva élünk.

Aki szeret, az veszélyes, márpedig nem akarunk veszélyesen élni.

Egyszerűen egy szervezet keretein belül szeretnénk létezni, mivel azt gondoljuk, a szervezetek rendet és békét teremtenek a világban.

A szervezetek azonban sohasem adják meg ezeket.

"Csak a szeretet, jóindulat és könyörületesség teremthet rendet és békét most és mindörökké." Krishnamurti

 Egy élet a kezedben…..

Ha a gyerekek kritizálva élnek,

megtanulnak megbélyegezettnek lenni.

Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,

megtanulnak veszekedni.   

Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, 

megtanulnak szégyenlősnek lenni.

Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,

megtanuljál bűnösnek érezni magukat.

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,

megtanulnak türelmesnek lenni.

Ha a gyerekek bátorítva élnek,

megtanulnak bízni.

Ha a gyerekek dicsérve élnek,

megtanulják megbecsülve érezni magukat.

Ha a gyerekek méltányosságban élnek,

megtanulják az igazságosságot.

Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,

megtanulnak hittel élni.

Ha a gyerekek megerősítve élnek,  

megtanulják magukat szeretni. 

Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,

megtanulják megtalálni a szeretetet a világban!!!

A facebook üzenőfalamon olvastam ezt a történetet:

Ma az utcán kézenfogva ment előttem egy idős házaspár.

Egyszer csak megálltak egy kirakat előtt, ahol karácsonyi díszek és naptárak voltak kiaggatva.

A bácsi odafordult a feleségéhez és azt mondta:
- Jolikám, ha jól számolom, ez a hatvankettedik karácsonyunk lesz.
Mire a néni elmosolyodott és mielőtt tovább álltak, szelíden csak ennyit mondott:
- És én egyiket sem bántam meg.

‎"A kutya valóságos szent.

Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte.

Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába.

Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. ...Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet."