A facebook üzenőfalamon olvastam ezt a történetet:

Ma az utcán kézenfogva ment előttem egy idős házaspár.

Egyszer csak megálltak egy kirakat előtt, ahol karácsonyi díszek és naptárak voltak kiaggatva.

A bácsi odafordult a feleségéhez és azt mondta:
- Jolikám, ha jól számolom, ez a hatvankettedik karácsonyunk lesz.
Mire a néni elmosolyodott és mielőtt tovább álltak, szelíden csak ennyit mondott:
- És én egyiket sem bántam meg.

‎"A kutya valóságos szent.

Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte.

Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába.

Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. ...Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet."