“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.

Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

(Goethe)

Mûanyag autók száguldoznak a szõnyegen
Gyermek vagyok még, nincs semmi szõrzetem
Gyermek vagyok még, vízfejŰ bikfic,
A lábam még kurta, úgyhogy nem megy a bukfenc
Gyermek vagyok még, a felnõttek meg magasok,
A nők azok hölgyek, a férfiak meg pasasok
Én meg még gyerek, csenevész kölök,
A bicepszem alól még nem nõtt ki könyök.

´Az érzékenység csodás és hatékony adottság, és nincs olyan, hogy valaki túlságosan érzékeny.
Ez a képesség segít abban, hogy megbizonyosodj az adott helyzetekben és emberekben meghúzódó igazságról.
Fontos, hogy bízz a megérzéseidben, intuíciódban és benyomásaidban, és hallgass rájuk.

Tölts el egy kis időt egyedül a természetben, hogy továbbfejleszd a képességedet.
Kerüld a durva helyzeteket és a gyógyszereket.

Szólíts bármikor és bárhol, és én segítek szerencsés ételeket, italokat, társakat és tevékenységeket választani.
Tudd, hogy nyugodtan átélheted az érzelmeket, hiszen ez az érzékenységedhez tartozik.
Képzeld el, hogy gyönyörû, kékesfehér fénybe burkollak.

Ettől minden alacsonyrendû energia szertefoszlik, és szeretetté alakul.
És ez a fény segít megkülönböztetni a saját érzéseidet másokétól.´

(Érzékenység - Hániel arkangyal)

A jelenlét hatalma
Figyeld meg, mennyire ragaszkodsz nézeteidhez és véleményeidhez!
Egy vita vagy konfliktus során vizsgáld meg, mennyire váltál védekezővé, és érezd agressziód erejét, amikor rátámadsz a másik emberre!
Tapasztald meg azt a mentális-érzelmi energiát, amely ama törekvés mögött húzódik, hogy bebizonyítsd az igazadat és a másik tévedését, aztán engedd el ezt az erőt, amely a hatalomért harcol.

Könnyeztem, ahogy ezt a cikket olvastam. Számomra ez SZERETET

Kedves Anyu és Apu!

6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel, és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is.

A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak.

Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem, Ti már sehol sem voltatok.

Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem.

Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon, és többet nem tudtam felállni.

Nagyon nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni.

Többórás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta.

Új gazdám, aki 15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm".

Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem.

Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék...

Tegyünk érte, hogy minél kevesebb állatnak kelljen szenvednie az emberek kegyetlensége miatt!

´A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben készek vagyunk mindent szeretni az az állapot, amelyben felismerhetjük lelkünk valós eredetét.´

Az egész kórház személyzete "táncol" a mellrák gyógyításáért.

Ha sikerül ezt a videót 1 milliószor lejátszani, akkor a kórház a "Rózsaszínű Kesztyű" - cégtől egy nagyobb összeget kap a mellrák kutatása és gyógyítására.

Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor miért ködösítesz?

“Sokan vannak, akik elintézetlen benső viszonyaikat kívül akarják rendezni.

Abban a tévedésben vannak, hogy a másokhoz való jóság pótolhatja az önmagunkhoz való jóságot.

Sok örömtelen lélek gondolja azt, hogy a szeretet csupán az emberekhez fűződő kapcsolatait jelenti, ezért önmagához nem jó.

Önmagát lebecsüli, ostorozza, örökösen bűntudatos, s csak a túllihegett külső pótcselekvések néhány pillanatában éli meg, hogy ő nem is rossz ember.

A valódi “jótett” nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük – végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni.

Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni.”

(Müller Péter: Szeretetkönyv)

"Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra, mert erős a szerelem, mint a halál, és buzgó, mint a sír, az erős szeretet."

"Lángjai a tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

Bizony senki el nem olthatja ezt a szeretetet..."

(Károli Biblia - Énekek éneke)

Párbeszéd a szeretetről

- Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában és minden ölelésben.
- Öntözni nem kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.
- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt, semmit sem ér?
- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkozom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes.

Gondolj a szépre, a jóra, a boldogságot hozó szeretett szóra!

Felemel majd és tovább visz,az élet tengerén ott lesz a kincs.

A kincs mely Téged illet, hisz a lelkedben a szeretet az élet…

“Van valamitek, amit nem adnátok oda?

Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon.

Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.”

Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn.

Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.”

(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

Amikor tükörbe néz:3 évesen:egy királylányt lát. 8 évesen:Hamupipőkét látja.

15 évesen:egy rémséget lát (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!).

20 évesen:azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt,hogy attól még kimegy az utcára.

30 évesen:ugyan azt látja, - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.

40 évesen:is ugyan azt látja, - ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.

50 évesen:'saját magát' látja és oda megy ahova akar.

60 évesen:és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.

70 évesen:bölcsességet, tudást és vidámságot lát és élvezi az életet.

80 évesen: Nem nyüglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...:):):)

 Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

"Egyszer egy kislány vállalta, hogy a kertben lenyírja a füvet. Le is nyírta, de egy nagy foltot kihagyott. Az apja korholta, hogy miért nem végezte el rendesen a munkát. Aztán odament: a folt közepén egy nagy béka ült.

Én a béka pártján vagyok, s Mellótól tudom: ahol szeretet van, ott rendetlenség is van. A tökéletes rend temetővé változtatná a világot." Popper Péter

Tegnap Emailban kaptam ezt a pár mondatot, és továbbküldtem...

"Néha tényleg nem sok idő kell, hogy elolvassuk a kapott gyönyörű észrevételeket. Olvasd elezt !Gondolkodj egy kicsit...
1/ Ha valaki a sírás határán van, törődsz vele?
2 /Ha valaki hív, és kéri, hogy menj érte, mert valami történt, megteszed ??? (vagy szerzel neki fuvart)?

Ha már csak egy nap lenne hátra az életemből; velem töltenéd ezt a napot????Sírhatok a  válladon?

Ez egy teszt, hogy megtudd, valódi barátaid vannak-e, vagy
csak beszélni akarnak veled, ha unatkoznak.

A két szemed között kapcsolat van:Együtt pislognak, együtt mozognak együtt sírnak, együtt látják a  dolgokat, és együtt alszanak, de nem látják egymást;...ilyen a barátság is.

"Szándékod a motiváció, a motiváció a hit, a hit a béke, a béke a cél, a cél
a menny, és az élet, mint a kemény mag kín nélkül."

Ez a Világ Legjobb Barátainak Hete. Ki a legjobb barátod?Küldd el ezt az összes jó barátodnak.
Nekem is, ha én vagyok az egyik közülük !!!!
Figyeld, mennyit kapsz vissza.
Ha több, mint 3, akkor Te tényleg egy kedves ember vagy."


Ezt a választ küldte egy ismerős, aki tényleg barát... :)

"Szia

Gondolkodtam a leveleden:

- Szeretném, ha nem kellene sírnod, de nagyon megtisztelne, ha én vígasztalhatnálak meg, ha mégis...
- Nagyon hálás lennék Istennek, ha rám gondolnál, ha valami rendkívüli dolog történne az életedben, és nekem lehetőségem lenne segíteni neked.
- Ha úgy döntenél, hogy az utolsó napodat e földön rám áldoznád, az egyik szemem nagyon sírna, a másik nagyon örülne, hogy a barátodnak tartasz és méltó társnak találsz egy ilyen zavarba ejtően fölemelő alkalomra.

Isten nem szűkölködik a mi ajándékaink vagy szolgálatunk nélkül sem(ApCsel 18, 24-25). Bármit teszünk Érte, az minket tisztel meg és nekünk ajándék.
Így van ez az igazi barátok között is: ha szeretsz valakit, bármit teszel érte, az a számodra jelent felbecsülhetetlen értékű lehetőséget és ajándékot.

Minden jót neked, a jóIsten őrizzen meg a szeretetében

Molnárék"

Köszönöm

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az
összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki
az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?      Tess mosolygott.  Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől. A neve : szeretet.

Arlett, kedves ismerősöm... Barátkozásunk igazából Dániában kezdődött, pedig már azelött is ismertük egymást... :)

És, hogy miért írok itt most Róla? Mert a mai napon, egyszer csak, azt vettem észre, hogy a Facebookon közzétette ezt a mondatot:

"Csodaország nem jön el azoknak, akik kikotyogják; csak azoknak jön el, akik csendben maradnak és várnak, várnak....."

Aztán kommentálta egy kedves történettel:

Egy vak ember ült egy épület elött a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
"Vak vagyok. Kérem, segítsenek!"
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár apró...
Lehajolt, dobott a kalapba pár nagyobb pénzt, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt akkor mit? Az újságíró így válaszolt:
"Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam."
Mosollyal az arcán távozott. A vak, soha nem tudta meg,  hogy a táblán ez állt:
"Tavasz van és én nem láthatom."

Ahogy ezt elolvastam, úgy éreztem, ide illik, hiszen számomra példázza azt a szeretetet, amikor valaki a saját képességeit felhasználva, kérés nélkül, többet segít, mint a pénzével...

Egy jó újságíró köztudottan hatásvadász, tudja jól, szavait hogyan forgassa a cél elérése érdekében úgy, hogy az igazságtartalom ne sérüljön... Ráadásul ebben a történetben, az hogy a kalapba pénzt helyezett, az is eszköz volt... Pszichológiai... :) Hiszen: "Ha azt látjuk, mások is sokat adtak..."  :)

Természetesen, ahhoz, hogy ezt a történetet itt megjelentessem, Arlett engedélyét kértem, üzenetet írtam neki...

Válaszát szó szerint idézném, és ezzel zárnám ezt a bejegyzést, mert tartalma alapján, méltónak találom erre, tele van szeretettel és jóakarattal... :

"Szia!
Persze! Én is csak úgy emailben kaptam, és annyra tetszett, hogy gondoltam, kiteszem! De nyugodtan tedd ki te is, mert egy nagyon szép és tanúlságos történet, és ha ezzel tudunk örömöt szerezni másoknak akkor jó lesz!"