Párbeszéd a szeretetről

- Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában és minden ölelésben.
- Öntözni nem kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.
- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt, semmit sem ér?
- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkozom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes.

Gondolj a szépre, a jóra, a boldogságot hozó szeretett szóra!

Felemel majd és tovább visz,az élet tengerén ott lesz a kincs.

A kincs mely Téged illet, hisz a lelkedben a szeretet az élet…

“Van valamitek, amit nem adnátok oda?

Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon.

Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.”

Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn.

Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.”

(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

Amikor tükörbe néz:3 évesen:egy királylányt lát. 8 évesen:Hamupipőkét látja.

15 évesen:egy rémséget lát (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!).

20 évesen:azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt,hogy attól még kimegy az utcára.

30 évesen:ugyan azt látja, - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.

40 évesen:is ugyan azt látja, - ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.

50 évesen:'saját magát' látja és oda megy ahova akar.

60 évesen:és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.

70 évesen:bölcsességet, tudást és vidámságot lát és élvezi az életet.

80 évesen: Nem nyüglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...:):):)

 Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

"Egyszer egy kislány vállalta, hogy a kertben lenyírja a füvet. Le is nyírta, de egy nagy foltot kihagyott. Az apja korholta, hogy miért nem végezte el rendesen a munkát. Aztán odament: a folt közepén egy nagy béka ült.

Én a béka pártján vagyok, s Mellótól tudom: ahol szeretet van, ott rendetlenség is van. A tökéletes rend temetővé változtatná a világot." Popper Péter

Tegnap Emailban kaptam ezt a pár mondatot, és továbbküldtem...

"Néha tényleg nem sok idő kell, hogy elolvassuk a kapott gyönyörű észrevételeket. Olvasd elezt !Gondolkodj egy kicsit...
1/ Ha valaki a sírás határán van, törődsz vele?
2 /Ha valaki hív, és kéri, hogy menj érte, mert valami történt, megteszed ??? (vagy szerzel neki fuvart)?

Ha már csak egy nap lenne hátra az életemből; velem töltenéd ezt a napot????Sírhatok a  válladon?

Ez egy teszt, hogy megtudd, valódi barátaid vannak-e, vagy
csak beszélni akarnak veled, ha unatkoznak.

A két szemed között kapcsolat van:Együtt pislognak, együtt mozognak együtt sírnak, együtt látják a  dolgokat, és együtt alszanak, de nem látják egymást;...ilyen a barátság is.

"Szándékod a motiváció, a motiváció a hit, a hit a béke, a béke a cél, a cél
a menny, és az élet, mint a kemény mag kín nélkül."

Ez a Világ Legjobb Barátainak Hete. Ki a legjobb barátod?Küldd el ezt az összes jó barátodnak.
Nekem is, ha én vagyok az egyik közülük !!!!
Figyeld, mennyit kapsz vissza.
Ha több, mint 3, akkor Te tényleg egy kedves ember vagy."


Ezt a választ küldte egy ismerős, aki tényleg barát... :)

"Szia

Gondolkodtam a leveleden:

- Szeretném, ha nem kellene sírnod, de nagyon megtisztelne, ha én vígasztalhatnálak meg, ha mégis...
- Nagyon hálás lennék Istennek, ha rám gondolnál, ha valami rendkívüli dolog történne az életedben, és nekem lehetőségem lenne segíteni neked.
- Ha úgy döntenél, hogy az utolsó napodat e földön rám áldoznád, az egyik szemem nagyon sírna, a másik nagyon örülne, hogy a barátodnak tartasz és méltó társnak találsz egy ilyen zavarba ejtően fölemelő alkalomra.

Isten nem szűkölködik a mi ajándékaink vagy szolgálatunk nélkül sem(ApCsel 18, 24-25). Bármit teszünk Érte, az minket tisztel meg és nekünk ajándék.
Így van ez az igazi barátok között is: ha szeretsz valakit, bármit teszel érte, az a számodra jelent felbecsülhetetlen értékű lehetőséget és ajándékot.

Minden jót neked, a jóIsten őrizzen meg a szeretetében

Molnárék"

Köszönöm

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az
összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki
az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?      Tess mosolygott.  Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől. A neve : szeretet.

Arlett, kedves ismerősöm... Barátkozásunk igazából Dániában kezdődött, pedig már azelött is ismertük egymást... :)

És, hogy miért írok itt most Róla? Mert a mai napon, egyszer csak, azt vettem észre, hogy a Facebookon közzétette ezt a mondatot:

"Csodaország nem jön el azoknak, akik kikotyogják; csak azoknak jön el, akik csendben maradnak és várnak, várnak....."

Aztán kommentálta egy kedves történettel:

Egy vak ember ült egy épület elött a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
"Vak vagyok. Kérem, segítsenek!"
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár apró...
Lehajolt, dobott a kalapba pár nagyobb pénzt, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt akkor mit? Az újságíró így válaszolt:
"Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam."
Mosollyal az arcán távozott. A vak, soha nem tudta meg,  hogy a táblán ez állt:
"Tavasz van és én nem láthatom."

Ahogy ezt elolvastam, úgy éreztem, ide illik, hiszen számomra példázza azt a szeretetet, amikor valaki a saját képességeit felhasználva, kérés nélkül, többet segít, mint a pénzével...

Egy jó újságíró köztudottan hatásvadász, tudja jól, szavait hogyan forgassa a cél elérése érdekében úgy, hogy az igazságtartalom ne sérüljön... Ráadásul ebben a történetben, az hogy a kalapba pénzt helyezett, az is eszköz volt... Pszichológiai... :) Hiszen: "Ha azt látjuk, mások is sokat adtak..."  :)

Természetesen, ahhoz, hogy ezt a történetet itt megjelentessem, Arlett engedélyét kértem, üzenetet írtam neki...

Válaszát szó szerint idézném, és ezzel zárnám ezt a bejegyzést, mert tartalma alapján, méltónak találom erre, tele van szeretettel és jóakarattal... :

"Szia!
Persze! Én is csak úgy emailben kaptam, és annyra tetszett, hogy gondoltam, kiteszem! De nyugodtan tedd ki te is, mert egy nagyon szép és tanúlságos történet, és ha ezzel tudunk örömöt szerezni másoknak akkor jó lesz!"

Krisztivel csevegtem Facebookon... Elmomdta nekem 1 problémáját... Én próbáltam megnyugtatni... Talán rövid időre eltereltem gondolatait, hiszen egyszer csak ezt írta nekem:

"például az én kedvenc könyveim a kisherceg és a hétszinvirág

sokszor érzem azt, hogy a szeretet írtó fontos, mert nélküle semmit sem ér az ember, bárki is legyen

ez a véleményem"

Úgy éreztem ez ide illő néhány mondat és Kriszti is örült a lehetőségnek, hogy gondolatai megjelennek blogomban

Tomitól kapom folyamatosan a jó ötleteket...

Még a blog indítása után kis idővel közzétettem, hogy mivel úgy gondolom, a szeretet mindenkié, hát mindenki, aki valami szeretnivalót lát a világban, felajánlhatja, hogy megjelentessem itt...

Azt szeretném, minél többen keresnék és látnák meg a környezetükben, ami szép és jó, kedves és vidám, szeretetteljes...

Ám ennek a "felhívásnak" azóta is Tomi az egyetlen követője...

Legutóbb egy Blogot ajánlott a figyelmembe, Fanni a Blog tulajdonosa, és a címe: Mosolyka...

Már a címe is kedveset sejtető, ezért azonnal olvasni keztem a bejegyzéseket...  Nagyon örülök, mert úgy érzem, rokonlélekre találtam Fanniban...

Megkerestem az elérhetőségét, és hozzájárulását kértem, hogy blogjára itt hivatkozzam, s mivel áldását adta, meg is teszem....

Tomitól kaptam ezt a képet, amit itt megosztok, mert amikor megkérdeztem Tőle, miért gondolja azt, hogy ez a kép a blogba illik, akkor azt válaszolta: 

"Mert mindenki szakíthat a szeretetből."      

Így lett a bejegyzés címe is ez :)

Írok egy másik blogot, ami inkább napló, mert a mindennapi érzéseimet és gondolataimat írom oda ( Összességében sajnos nem túl pozítív)

Írtam, ott egy bejegyzést, amiben egy linkkel ide is hivatkoztam, mert az az írás akár itt is lehetne...

Aztán elfelejtettem itt közzétenni...

Most ezt pótlom :)

´Idôbe telik, amíg a csíra átfúrja magát a talajon, és virágzó növénnyé fejlôdik. A növény életének mégis minden pillanata örömöt jelent annak, aki észreveszi benne a szépséget. Ugyanígy élvezd minden percét annak az idôszaknak, amíg az álmaid valóra válnak. Lassíts, és legyél hálás, hiszen minden egyes lépéssel közelebb jutsz hozzá. Ahogy az álmaidat követve cselekszel, észreveszed valamennyi pillanatban a benne rejlô tanítást és szeretetet.´ (Türelem - Jophiel Arkangyal)

Ez a videó azért fontos számomra, mert annak az iskolának a diákjai szerepelnek rajta, ahol én is tanultam...

Ebben az iskolában, a diákok többsége mozgáskorlátozott fiatal, de szivesen fogadnak az évfolyamokba más sérültséggel élő, és ép diákokat is...

Ahogy ezt a videót nézem - könnyes szemmel - eszembe jut és érzem a szeretet, hiszen, a lány, aki a kerekesszékben táncol, egy táncegyüttes tagja, ők nagy sikereket érnek el...

Itt viszont osztálytársaival táncol, a koreográfián pedig jól látszik, hogy teljes jogú táncpartner közöttük...

Mostanában Sok időt töltök Facebookon...

Ismerőseim által jutott hozzám az a 2 Történet, amit itt megosztok most... Szerintem Jelképezik a szeretet fontosságát...

LÁBNYOMOK


Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ér...t, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.


TÜKÖR


"Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?
- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg. Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki: - Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?
Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Jók voltak és együttérzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket. - Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg. Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá: - Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére? - Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.
Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.
Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni."

Hihetetlen, de az utóbbi időben tényleg ezt éreztem, és most rátaláltam :D

Havi horoszkóp 2010. április
Újra önmagára talál ebben a hónapban, visszanyeri erejét és újra sikereket ér el. Ez leginkább annak köszönhető, hogy megint csak aktívan részt vesz saját életének alakításában. Talán kezdetben nem is érzi, mekkora fordulópontot jelent ez, de idővel észre fogja venni, hogy kezdenek megvalósulni álmai és vágyai. A változások első szakaszában, amikor még inkább csak a helyzet korlátozó hatásait érzi, illetve hogy szükséges az átalakulás, úgy gondolhatja, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét. Idővel azonban felnő a feladathoz, utólag visszatekintve pedig már nem is fogja érteni, miért tétovázott, miért gondolta egy pillanatra is, hogy nem képes erre a lépésre. Élvezze elért eredményeit és legyen büszke teljesítményére.

A hónap mottója:

Mert a szeretet nem idill, nem szemforgató boldogság. A szeretet kötés életre-halálra, a szeretet szolgálat. Szeretni annyi, mint mindent elveszíteni és mindent megnyerni egyszerre.

Tegnap olyat tettem, amit néhány évvel ezelött még el se tudtam volna képzelni magamról.

Mivel gyermekkoromtól fogva, foggal-körömmel ragaszkodtam mindenhez mindig, ami az enyém, valahogy ez egész mostanáig úgy érzem, így volt...

Hettekkel ezelött fejembe vettem, elindítom ezt a blogot és idegyűjtöm mindazt, ami számomra a szeretet jele ebben a világban... Még akkor is úgy gondoltam: ez a blog az enyém lesz!

Egészen tegnapig! Tegnap ugyanis kíírtam IWIWRE ezt a szöveget:

Turi Zsuzsanna Ezen a címen egy blogot hoztam létre, azért, hogy a világban még létező szeretetet megmutassam itt
Mindent szívesen fogadok bárkitől, aki úgy érzi, hogy van még valami, ami a számára a szeretetet fejezi ki
Gazdagítsuk együtt ezt a blogot és okozzunk együtt örömöt mindazoknak, akik rátalálnak!
Zsu

Oldfield: a boldogsághoz nem kell más, mint kinyitni a szemünket. Persze a hagyományokból - és jobb esetben tapasztalatból - tudjuk, hogy itt nem a külső szemről van szó
Jó kis műkritikusi megfogalmazásokm lettek

 Szeretném megköszönni Erikának és Tominak is a gazdagító tartalmat.

Ezeket az idézeteket csak úgy találtam, de igazán ide illenek 

A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.(Szent Pál / Kor 13)

„Az öröm ott kezdődik, amikor abba hagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni. „ (Michel Quoi)